Az ihlet

Az összekapcsolódás

Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyász

Joe Fernwright cserépgyógyászként dolgozik, törött kerámiákat gyógyít, ahogyan az apja is tette valamikor. Hiába ő a legjobb cserépgyógyász a világon, a munkája ma már senkinek sem kell, hiszen a tárgyak nagy része műanyagból készül. Unatkozik, a pénze fogytán, és ki tudja, mire lenne képes végső kétségbeesésében, ha egy napon nem kapna furcsa üzenetet egy titokzatos ismeretlentől, akinek szüksége van az ő szolgálataira. De mit is akar tőle pontosan a mindenütt jelen lévő és mindenhatónak tűnő entitás, aki Glimmungnak hívja magát? És mit akar a többi furcsa szerzettől, akik Joe-val együtt a Plowman planétára utaznak, hogy részt vegyenek életük legfontosabb küldetésében? Lehet, hogy Glimmung egyfajta isten. De ha tényleg isten, akkor vajon végtelenül jó vagy végtelenül gonosz?

 


 

Egyszer különös dolog történt velem még a Földön. Egész apróság. Kivettem egy csészét a konyhaszekrényből, egy olyan csészét, amit még nem is használtam. Egy pókot találtam benne, döglött pókot. Elpusztult, mert nem talált eleséget. Biztos beleesett a csészébe, és nem tudott kimászni. A lényeg, hogy hálót szőtt a csésze alján. Olyan jó hálót, amilyet az adott körülmények között lehet. Amikor megtaláltam, megláttam a csészében a pókot meg a reménytelen hálót, arra gondoltam: esélye sem volt. Örökké várhatott volna, akkor sem jön légy. A várakozásba halt bele. Megpróbálta kihasználni a körülményeket, még ha reménytelen volt is. Sokszor eszembe jutott: vajon ő tudta, hogy reménytelen? Úgy szőtte a hálót, hogy közben tudta, semmi értelme?

 


 

Mert nincs kis dolog. Ahogy nincs kis élet sem. Egy rovar, egy pók élete éppen olyan nagy, mint a magáé, és a magáé éppen olyan nagy, mint az enyém. Az élet az élet. Maga is épp annyira akar élni, mint én.

 


 

Az ember valójában olyan angyal, aki megháborodott, gondolta Joe Fernwright. Valaha mindenki igazi angyal volt, s mivel akkoriban lehetett választani a jó és a rossz között, nagyon-nagyon könnyű volt angyalnak lenni. Aztán valami történt. Valami elromlott, eltörött vagy meghibásodott. És attól kezdve kénytelenek voltak nem a jó és a rossz, hanem két rossz között választani, amibe beleőrültek, s ezért ma mindenki ember.

 


 

Talán a caritas (jótékonyság, irgalmasság) intelligencia kérdése. Talán végig tévedtünk: a caritas nem érzés, hanem az agyi aktivitás egy magasrendű formája, a képesség észrevenni valamit a környezetünkben, észrevenni és – ahogy a robot mondta – törődni vele. Észlelés, ez az. Nem érzés kontra gondolkodás; észlelés.

 


 

– Ma éjjel hagyjuk el ezt a helyet – mondta Mai, ahogy ott álltak.

– Gyere el az én bolygómra. Ne menj vissza a Földre. Ott boldogtalan lennél.

Így is volt. Ehhez kétség sem férhetett.

 


 

Ősi korokon és életeken át süllyedtem le az ősóceán mélyére. Eltemetett helyeken jártam rothadó hullákkal karöltve, akik maradásra invitáltak. Megmagyarázhatatlan magányt, leírhatatlan félelmet, jeges hidegséget és fojtogató lidércnyomást érzek, ha erre gondolok. Talán nem véletlenül kerültem a mélységbe. Talán nem véletlenül keresem végső elkeseredésemben a cserepeket eszeveszetten… Talán azok az egyetlen társaim, talán csak ők az igazán létezők. Vagy nem. Nézném a csillagokat, ha lenne rá időm. Idő… Időm a végtelen tenger. Én vagyok a galaktikus cserépgyógyász.

 

Minden, ami Kintsugi | Kintsugi vásárlás | Kintsugi javító készletek